Hírharang 2010/8. szeptember 24.

Miért nem veszi a város emberszámba a kiskertekben lakókat? - avagy a város legelhagyatottabb buszmegállói

Vizsgáljuk meg alaposan a kérdést: emberi lények-e a kiskertesek? Van két kezük, két lábuk, viszont például nincs uszonyuk. Pedig az is kellene nekik, ha fel szeretnének szállni a város felé menő 74-es buszra a hattyasi kiskertek egyik busz-megállójában.

    Mert ez a megálló valójában egy óriási kátyú, ami az év nagy részében úszómedence és mocsár, vagy ha esetleg befagy, akkor jégpálya. Igazából, ha még pár évig szorgalmasan mélyítik a 20 percenként belezökkenő buszok, akkor a Maty-éri evezős pálya méltó vetélytársa lehet.

No akkor most utazzunk csak még egy megállónyit a város felé, és nézzük meg azt is. Ha osztanának olyan díjat, hogy a város legocsmányabb megállója, akkor ez biztosan dobogós lenne, de akár utcahosszal nyerhetne is. Nézzük csak meg jó alaposan távolabbról és premier plánból is.

Szóval akkor most emberek a kiskertesek (és akkor emberszámba is kellene vennünk őket), vagy ... le sem merem írni a szót ..., akiknek ilyen körülmények között kell élniük már évek óta? Csak azért, mert a városi politikus urak egymás pártjának csépelésével vannak elfoglalva a torony alatt, és nem méltóztatnak kitolni ide kicsiny feneküket, hogy lehuppanjanak erre a padra?

    Azt mondom, ha eddig nem jöttek ki, most már ne is jöjjenek. Mert itt új világ kezdődik október 3.-án. Már nem lesz szükségünk rájuk, mert elzavarjuk őket, hogy még a városháza közelébe se merészkedjenek többé, és végérvényesen saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását, élhetőbbé, lakhatóbbá tesszük lakókörnyeze-tünket. Ha a választók is úgy akarják, akkor október 4.-én, hétfőn reggel, ezzel a kátyúval és ezzel a paddal fogom kezdeni a munkámat.

Úgy legyen!

Részönkormányzatot – most!

Tudja Ön, hogy az önkormányzati törvény lehetővé teszi települési részönkormányzatok létrehozását, melyek feladata a településrészen élők érdekeinek megfogalmazása, képviselete?

    Tudja Ön, hogy például a 110 ezer fős Kecskeméten 12 részönkormányzat működik?

    Találós kérdés: A Kecskemétnél másfélszer nagyobb Szegeden vajon hány létezik? Bizony mindössze csak 3: Dorozsma, Tápé, Szőreg. Durva, nem?

    Jaj bocsánat, ez nem is igaz! 2006-ban a szocialisták gyorsan alakítottak még kettőt (Tarján-Felsőváros és Rókus–Északi városrész–Makkosháza néven). Miért is? Mert szerették volna erősíteni a helyi demokráciát? No azt azért nem! Azért, mert a Belügyminisztérium éppen akkor írt ki egy pályázatot részönkormányzatok létrehozására. Azt beadták, nyertek rajta 45 millió forintot. Erre fel gyorsan megalakították az új részönkormányzatokat, elköltötték a pénzt (ha legalább ennyi eszük lett volna, de a 45 millióból csak 40-et sikerült határidőre elkölteniük!), és láss csodát utána gyorsan meg is szüntették a két részönkormányzatot. Hát ennyit a lakosság alázatos szolgálatáról, meg a helyi demokráciáról szocialista nézőpontból!

    A Fidesz az persze más, nagyon más! Önkormányzati frakciója már akkor, 2006-ban azt szorgalmazta, hogy a két új lakótelepi részönkormányzaton kívül alakuljon még hat részönkormányzatot (Délikert, Alsóváros, Móraváros, Belváros, Petőfitelep-Baktó és Újszeged). Brávó, ez igen! Biztosan kikérték a lakosság véleményét, alaposan meggondolták a dolgot, szakmai érveket gyűjtöttek, és végérvényesen elkötelezték magukat az ügy mellett. Á dehogy! Ha így lett volna, akkor most, 2010-ben, a szavazófülkés forradalom idején nem tennék ennek pont az ellenkezőjét.

    Még azt is szétrombolták, ami már működött! Ugyanis világ szégyenére, már a tatárjárás előtt létezett, mindig egységes Dorozsmát most két választókerületre vágták szét. Így értelmetlenné és lehetetlenné vált a már régóta létező részönkormányzat működése. De a dorozsmaiak kemény kunok, fontolgatják, hogy elszakadnak Szegedtől, ha ennyire semmibe veszi őket a város.

    Ugyanez történt pepitában nálunk, a Délikert városrészben is. Itt is elkötelezte magát 2006-ban a Fidesz a részönkormányzat létrehozása mellett, most meg egyetlen tollvonással megszüntette  a városrészt. Fel sem merült benne, minderről illene megkérdeznie a lakosságot is: hé emberek, nektek mi lenne jó, hiszen (elvben) mi értetek vagyunk, titeket szolgálunk a torony alatt.

    No ennyit a két váltópártról. Egymás piszkálása, az egymásnak keresztbetevés, a saját pillanatnyi pártérdekek érvényesítése csillagos ötösre megy nekik, a lakosság óhajának figyelembevétele meg egy nagy egyesre.

    Mi a tanulság? Hogy csak az lesz megcsinálva tisztességesen, amit mi magunk megcsinálunk. Fontos, hogy a saját lakókörnyezetünk ügyes-bajos dolgaiba beleszólhassunk? Hogy a lakossági akarat eljusson a városházára? Hogy ne csak az egy megválasztott képviselő munkáján múljon minden (akit ráadásul a Jobbik kivételével vissza se lehet hívni, ha rosszul végzi a munkáját)? Persze hogy fontos!

Akkor lássunk neki! Kezdeményezzük saját részönkormányzat létrehozását Alsóvároson. Indítsunk népi kezdeményezést, gyűjtsünk aláírásokat az ügyben! A törvény mellettünk áll. Ha rámenősek vagyunk, akkor most meg tudjuk csinálni.

    Mit is mond az Orbán Viktor féle Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, mely ott lóg a közintézmények falain: „a magyarok végre megvalósíthatják saját céljaikat”. Úgy legyen!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Azaz: Hajrá Alsóváros, hajrá alsóvárosiak!

Lassan elmennek a gólyáink!

Mert bizony vannak gólyáink is! A Magyar Madártani Egyesület gólyafigyelő programja keretében már évek óta figyelemmel kísérem gólyáink életét. Alsóvároson a Vadkerti téren van egy fészek, melybe minden évben visszatér a gólyapár. Március végén szoktak érkezni, és általában 1-2 fiókát nevelnek fel. Sajnos ebben az évben nem kelt ki a fiókájuk. Egy darabig ültek a fészken, de mikor reménytelenné vált a dolog, akkor elrepültek, ki, a vizenyősebb területekre és többet nem laktak a fészken.

Gyálaréten is van egy fészek, a focipályával szemben. Ide kissé előbb, március közepén szokott megérkezni a gólyapár, de érdekes módon nem egyszerre. Általában 7-10 nap múlva követi az egyik a másikat. Itt több fióka szokott lenni, átlagosan 2-3. Tavaly 4 kis gólyát is felneveltek, idén viszont csak egyet. Nem hiába, rossz volt rájuk ez a csapadékos tavasz és nyár. A szülők csak addig vannak a fészekben, amíg a kis gólya nem röpképes. Utána kiköltöznek a mezőkre. A kis gólya még egy darabig a fészekben lakik, de utána ő is a mezőkre költözik. Csak ilyenkor, az Afrikába indulás előtt jön vissza újra rövid időre születése helyszínére.

Becsüljük meg, hogy városrészünkbe vannak gólyák! Ha ők kedvelik, akkor bizonyára barátságos, kedves környék lehet ez nekünk embereknek is. Tegyünk érte, hogy tavasszal ismét vonzók legyünk számukra.

Jó utat a hosszú útra. Visszavárunk benneteket!

A hajó, mely örökre itt marad – hát kezdjünk vele végre valamit!

Hivatalos neve: "Millennium Úszóház" volt

Leírása: "Szeged belvárosának Tisza parti szakaszára tervezett, a folyón állóhajóként üzemelő, katamarán kialakítású úszómű. A 4608 m2-es hasznos területen elhelyezést nyer egy 1877 m2 alapterületű szálloda és több, a szórakozni és kikapcsolódni vágyó vendégek igényeit kielégítő üzlet-, illetve szórakoztató helyiség.

    A szálloda és vendéglátóipari komplexum 2 db 1300 tonnás uszályból készített katamarán rendszerű hajóra került felépítésre. Az uszályok hossza 80 m, szélessége 10 m, és egymástól való távolságuk szintén 10 m, így a háromszintes úszómű 80 m x 30 m = 2400 m2 alapterületű. Az állóhajó három szintjén a következő szolgáltatásoknak helyt adó egységek lesznek kialakítva: szálloda, étterem, pub, söröző, bár, bálterem, különterem, kaszinó, disco, szépségszalon, üzletek, napozóterasz medencével.

    A beruházás teljes megvalósulása esetén az úszóház adottságait tekintve rendkívül magas színvonalú idegenforgalmi és vendéglátóipari szolgáltatást képes nyújtani."

No hát idáig tartott a Széchenyi terves fideszes állom: Közép-Európa legnagyobb vízi szórakoztatóközpontja. A csókosok felvették érte a 75 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást, meg a 300 milliós alacsony kamatozású MFB hitel, azután gyorsan csődbe mentek és itt hagyták nekünk félkészen. Mert ez a roncs bizony már 2002 óta, tehát 8 (!) éve itt rohad a szegedi medencés kikötőben.

Valójában sosem készült el. Valójában mozdulni sem tud önállóan. Valójában akkora, hogy se Törökbecse alá, se Kisköre fölé nem tud zsilipelni. De még a szegedi híd alatt is csak speciális vízállás esetén tud átbújni. Tehát itt fog rohadni örökre, ha csak nem kezdünk vele valamit.

Legalább kezdjünk el gondolkodni róla együtt, hogy mentsük, ami még menthető ezen a szerencsétlen álom-hajókiránduláson!

Hol van Magyarország legmélyebb pontja?

Ha megkérdezzük, az emberek többsége általában nem tud rá válaszolni, páran pedig talán rávágják: Tiszaszigeten. Pedig az igazság a Tisza túlsó partján, itt nálunk, Gyálaréten, annak is a Lúdvár nevű határszélében lakozik 75,8 m-re a tenger szintje felett.

    Történt ugyanis, hogy az 1970-es évek derekán már megfelelő pontossággal ki tudták mérni a legmélyebb pont pontos helyét. Ez Gyálarétre esett, de mivel ez mélyen a tiltott határsávban volt, ezért végül is abban maradtak magukkal az elvtársak, hogy akkor már legyen inkább Tiszaszigeten (koordinátái: N 46° 10,774' E 20° 8,512'), az úgyis csak 0,9 m-el van magasabban. Hát ennyit a szocialista erkölcsökről!

    A rendszerváltás után azután megjött a kutatók, tudósok bátorsága és leleplezték a turpisságot. Cikkek sokasága jelent meg a témában (Index, SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Országinfó, EU-vonal, Geochacing)

    De Bodó Imre Tiszasziget fideszes polgármesterét, országgyűlési képviselőt nem zavarták a tények: „Remélem, a mélypont marad ott, ahol eddig volt. És megmarad nekünk mint látványosság és kirándulóhely” – nyilatkozta, és épített köré egy emlékhelyet (persze őt az sem zavarta, hogy bagóért, gyakorlatilag ingyen eladta az izraeli kaszinóépítő befektetőknek saját falujának jó részét). Hát ennyit meg a szavazófülkés forradalmárok erkölcseiről!

A tiszaszigeti emlékhely. Szép, csak nem igaz.

Gyálarét viszont egyelőre alszik, és nem kezdett semmit sem ezzel a turisztikai lehetőséggel. Illetve majdnem semmit, mert lelkes amatőrök azért léptek egyet-kettőt. Elhelyeztek ott egy geoládát (koordinátái: N 46° 10,468' E 20° 4,506' ). Hogy mi a csodabogár a geoláda, arról itt lehet olvasni. Én pedig írtam róla a Wikipédia internetes lexikonba egy rövid bejegyzést. Ez persze csak a kezdet. Ha összefogunk mi gyálaiak, akkor egy szép kis attrakciót készíthetnénk, növelve ezzel településünk hírnevét.

    Ha valaki belelkesült, és azonnal látni akarja a saját szemével, akkor nem kell mást tennie, mint kimenni a Tisza-töltésre, és elsétálni, elkerekezni határ felé, a 3,5-ös kilométerkőig. Ott jobbra fordulva, jó 500 méterre már láthatja is a vadászok magaslesét. Felmászva a tetejébe, gyönyörű kilátásban lehet része. Érintetlen nádas, kaszálatlan rét, bokrok, vadmadarak, egyszóval a természet háborítatlan békéje.

Magyarország legmélyebb pontja Gyálarét határában, Lúdvárnál.

És ez itt van nálunk, egy karnyújtásnyira. Csak arra vár, hogy felfedezzük, hogy óvjuk, hogy büszkén bemutassuk másoknak is.

A vadászok magaslese Lúdvárnál. Ahonnan a legszebb a kilátás.

De jó gyálarétinek lenni!

Jobbik-LMP összefogás?

Ugye elsőre vadul hangzik? Tűz és víz – gondolhatnánk. De mielőtt ítélkeznénk, nézzük a tényeket és használjuk a józan eszünket.

    Fogtam magam és elmentem az LMP ajánlószelvény gyűjtő standjához. Elbeszélgettem az aktivistákkal. Szidták a Fideszt, hogy szinte lehetetlenné tette a kis pártok és a függetlenek indulását (kétszer annyi ajánlószelvényt kell gyűjteni fele annyi idő alatt, ráadásul nyáron, amikor sokan még nyaralnak valahol). Ebben teljesen egyetértettünk. Megvolt tehát az első közös pont.

Mondták azt is, hogy emiatt lassan gyűlnek az ajánlószelvények. Az alsóvárosi jelöltjük is rosszul áll még. Sajnos ez is közös pont. Én sem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz a Jobbiknak ajánlószelvényeket gyűjtenem, de szerencsére már túl vagyok rajta.

    Ezután kértem a prospektusokból, sok sikert kívántam, és hazaindultam. Otthon elolvastam a kapott városi programjukat (két A/4-es oldalnyi). Azután még egyszer, és a biztonság kedvéért még egyszer. És lássunk csodát: Jobbikos jelöltként mindennel egyetértek benne. A mi programunk ugyan kicsit bővebb, kicsit konkrétabb, kicsit radikálisabb, de ami a lényeg: az LMP programját teljes mértékben tartalmazza. Hihetetlen?

Nézzük meg vázlatosan, mit is akarnak:

- A város javainak gyors felélése folyik. A beruházások a lakosok szükségleteit nem veszik figyelembe. A javak elosztásából kiszorulnak a szélesebb társadalmi tétegek. Bizony ez szó szerint így igaz!

- Az információkhoz nem vagy csak késve lehet hozzájutni. Nem működnek a nyilvánosság fórumai. Szükség van a civil kontrollra. Nyilvánosságot, átláthatóságot, elszámoltathatóságot, számonkérhetőséget! Pont ezt mondjuk mi Jobbikosok is!

- Az elmúlt 20 év helyi politikai gyakorlatának radikális kritikáját kívánjuk adni. A lakosság közreműködésével nyomást gyakorolhatunk a jelenlegi korrupt, feudális rendszerre, egy valódi részvételi demokrácia kiépítése reményében. Radikális kritika! Na, hát erről beszéltem Nyuszómuszó!

- A helyi gazdasági és politikai elit összefonódása a többség rovására történik. A nem-privilegizált csoportok kiszorulnak a szolgáltatásokból. Az önkormányzati cégek átláthatatlanok, és nem szolgálják a lakosság érdekeit. Az oktatás, egészségügy szociális szféra ellehetetlenült. A betegek, hajléktalanok, marginális csoportok kiszorultak a helyi társadalomból. Pontos kórkép!

- Számítunk a fenntartható fejlődés híveire, az alulról építkező közösségekre, a helyi kezdeményezésekre, akikben van civil kurázsi, akik elég bátrak, hogy szembeszálljanak a helyi hatalommal. Hát nálunk abban nem lesz hiány!

- Akik szeretnék megerősíteni a fogyasztóvédelmet, a betegjogokat, a lakhatáshoz és a megélhetéshez való jogot, az élelmiszer-önrendelkezést. Mintha Morvai Krisztinát hallanám!

- „Nyitott város” kell, ahol a képviselők az információkhoz való hozzáférést segítik, nem az elfedést. A fogadóórák, lakossági fórumok radikális kiterjesztése kell (pl. önkormányzati nyílt napok). Radikális bizony! Mi pl. utcafórumokat tartunk, magunk visszük ki a szórólapjainkat, házról-házra járva magunk gyűjtjük az ajánlószelvényeket, hogy az emberek személyesen megismerjék és beszélgethessenek a jelöltekkel, elmondhassák ötleteiket, javaslataikat, véleményüket.

- Erős nyomást kell gyakorolni a városvezetésre, hogy szakítson a lakosság kiskorúként való kezelésének hagyományával. Új döntéshozatali technikák kellenek: mint pl. városgyűlés, állampolgári tanácsok, konszenzus konferenciák, részvételi költségvetés. Bizony október 4-től együtt be fogunk fűteni nekik! Nem kicsit, nagyon!

- Gyökeresen mást akarunk, mint ami volt az elmúlt 8 vagy 20 évben. Az öntudatos lakosságon, a civil társadalom erején múlik, hogy marad minden a régiben, vagy lényegi változás lesz. Határozott irányváltáshoz kérjük a választók felhatalmazását. Önökkel együtt, közösen.

Aki a fentieket végigolvasta, az láthatja, hogy ez bizony egy kőkemény jobbikos program. Látszik, hogy itt valójában 2 erő fog versenyezni egymással. Két 20. századi párt (MSZP és Fidesz), aki még mindig jobb és baloldalban gondolkodik, aki a közgyűléseket még mindig politikai árokásásra használja, akinek a totális hatalom és a városi kassza kell, hogy a csókosokon keresztül megfejje azt.

    És van két 21. századi, modern párt (Jobbik és LMP), akik le akarják zárni az elmúlt 20 évet, akik azt mondják, hogy ez zsákutca, nem mehet így tovább, nem pártoskodni kell, hanem a lakosság mellé állni, azt szolgálni. Ki kell teljesíteni a lakossági demokráciát; totális kontrol alá kell helyezni a város vezetését; rá kell ütni annak a kezére, aki belenyúl a közös kasszába; be kell vezetni a visszahívhatóságot.

Ennek fényében a jövő világosan látszik:

- Az MSZP nagyot bukott tavasszal, és fog most is. Kellene egy modern baloldali párt, de ebből már nem lesz az, ennek annyi.

- A Fidesz a 2/3-al elérte története csúcspontját. Innen már lefelé vezet az út, mert nem tanult semmit a 8 év ellenzékiség alatt. Szegeden ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta. Csak egy példa: az Alsóvároson induló Hűvös Laci volt a fideszes Bartha polgármester személyi titkára, tehát mindent látott, tudott és tett, ami egyszer már a bukáshoz vezetett (egészségügy kiprivatizálása kft-be, a vízmű ismételten francia kézbe juttatása, stb.).

- A Jobbik és az LMP képviseli az új erőt. A különbség csupán annyi, hogy a Jobbik mindezt magyar alapon teszi, számára fontosak az értékek, a haza, a nemzet, a hagyomány, a történelem. Az LMP mögöttes énje egyelőre nem világos. Amit mutat magából, annak alapján talán a ráció, az ésszerűség alapján gondolja és hirdeti meg politikáját. Igaz jelöltjei között marxista oktatók is vannak, mint például az én körzetemben, az alsóvárosiban, Szabó Tibor egyetemi tanár.

Én ezennel ünnepélyesen vállalom, hogy ha a Jobbik jelöltjeként bejutok a képviselőtestületbe, akkor az LMP most közzétett városi programjának minden egyes pontját, a Jobbik programjának részeként, legjobb tudásom szerint megvalósítom.

Tessék választani!

Szegedi boszorkányok

Mindannyian ismerjük, talán használjuk is ezt a fogalmat, de ritkán gondolunk bele, hogy ez bizony városunk történetének egy méltatlanul elfeledett része, mely a Boszorkány-sziget révén ráadásul Alsóvároshoz kötődik.

    A Boszorkány-sziget (pontosabban félsziget) a nevét a magyar történelem legnagyobb és a legutolsó halálos ítélettel, máglyahalállal végződő boszorkányüldözéséről kapta. 1728. július 23-án 7 nőt és 6 férfit boszorkányság vádjával itt égettek el elevenen 3 máglyán. A megégetettek között volt a 82 éves Rózsa Dániel is – Szeged akkori leggazdagabb embere, aki a város egykori főbírája és parlamenti képviselője volt –, és az őt boszorkány-sággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is.

    A szegedi boszorkányüldözések kiváltó oka a súlyos aszály, illetve a korábbi években pusztító árvíz és éhínség volt. A szegediek ugyanis mindezeket a katasztrófákat a boszorká-nyok művének tulajdonították.

Ezek a kegyetlenül megkínzott és halálba küldött nők és férfiak bizony megérdemelnék, hogy méltóképpen emlékezzünk meg róluk. Fogjunk össze hát, és együttes erővel hozzuk vissza a köztudatba emléküket.

Javaslom, hogy:

- készítsünk egy kis ismeretterjesztő kiadványt róluk

- állítsunk össze egy kis vándorkiállítást, melyet a múzeumokban, könyvtárakban, művelő-

  dési házakban, iskolákban körbejáratva népszerűsíthetnénk

- állítsunk tiszteletükre egy emlékművet a Boszorkány-szigeten

Bővebben itt olvashatunk szomorú történetükről:

- Juhász Renáta szakdolgozata (http://boszorkanyper.atw.hu/)

- Aba Iván: A szegedi boszorkányok

  (http://moly.hu/konyvek/aba-ivan-a-szegedi-boszorkanyok)

- Reizner János: Szeged története (http://www.bibl.u-szeged.hu/reizner/01/1338.htm)

Szeged a kerékpárosok Mekkája (lesz) – ha te is úgy akarod

Választása programom legelső mondata ez volt: „A civil kezdeményezések bevonása a város élhetőbbé tételébe”. Nos, hát akkor rajta! Hogyan is képzelem ezt a valóságban? Megcsináltam, sikerült, működik! Íme a recept:

1. Kapcsolatfelvétel a civil kezdeményezésekkel, csoportokkal, szervezetekkel:
Gondoltam egy merészet és írtam egy e-mailt a Magyar Kerékpárosklub szegedi vezetőjének, Dovalovszki Andrásnak: hogy én vagyok a körzet képviselőjelöltje; és mint gyakorló kerékpáros szívemen viselem a kerékpározás ügyét; nagyra tartom eddigi szakmai és érdekvédelmi munkájukat.

2. Hallgassuk meg azt, aki ért hozzá:
Javasoltam neki, hogy pattanjunk fel a nyeregbe, és kerékpárral járjuk be együtt a 3. választókörzetet. „Amit leírt igen inspiráló és nemes cél” – volt a válasz, és azonnal intézkedett. Így két nappal később már találkozhattam is két profi kerékpáros érdekvédővel: Csüllög Imrével (akiről gyorsan kiderült, hogy fiatal kora ellenére Klebelsberg-telep egyik igen aktív érdekvédője is) és ifj. Nagy Gáborral (akivel szintén gyorsan találtunk közös pontot, lévén mindketten cserkészek vagyunk).

3. Ne az íróasztal mellől okoskodjunk, hanem menjünk ki a terepre:
Majd 4 órán keresztül csak tekertünk és tekertünk. Bejártuk Alsóváros, Klebelsberg-telep és Gyálarét szinte minden zugát, a kerékpáros közlekedés szempontjából fontos és veszélyes összes csomópontját. Számomra olyan volt az egész, mint egy gyorstalpaló tanfolyam. Megtanulhattam az izzig-vérig kerékpáros gondolkodást, szemléletmódot. Megismerkedhettem a jogszabályokkal, közlekedésbiztonsági technikákkal. Elmesélték az évek óta tartó szélmalomharcukat. Hogyan veszik szinte teljesen semmibe a képviselők, a városi hivatalnokok, a tervezők a kerékpáros szervezetek véleményét. Pedig nekik kész ötleteik, szuperül kidolgozott javaslataik voltak és vannak szinte minden kereszteződésre lebontva. Hazai és külföldi példák garmadájával érvelnek, mindhiába. Magányos harcuknak kevés az eredménye. Elzárkózás, mellébeszélés, rosszabb esetben még pénzbírság is (!) mindenütt. A politikusok szemében Ők csak civilek, akik mindig akarnak valamit, akikkel mindig baj és munka van, akik simán átlátnak a több százmilliós kerékpár-fejlesztési bizniszen.

4. Hogyan tovább?
No ez így biztosan nem mehet tovább! Októbertől új korszak kezdődik a város életében a kerékpározás szempontjából is. „Szeged a kerékpárosok Mekkája (lesz) – ha te is úgy akarod”. Márpedig mi nagyon akarjuk! Ezért felvesszük a kesztyűt a politikusokkal és az apparátussal. Civil érdekérvényesítési mozgalmat indítunk. Nem kell a fogalomtól megijedni, Európa civiljei már évtizedek óta látványos eredmények érnek el így. Mi se maradjunk el tőlük: ezentúl a kerékpáros ügyekben Szegeden is a kerékpárosok döntsenek!

De mik is a lehetséges lépések?
- A közös kerekezés eredményeit lakossági fórumokon megvitatásra előterjesztjük.
- Az ott elfogadott javaslatok megvalósítására akciócsoportok szerveződnek.
- Kész terveket önkormányzati képviselőink beterjesztik a közgyűlésnek és a városüzemeltetési irodának.
- Ellenállás esetén a lakosokkal, kerékpárosokkal civil engedetlenségi mozgalmat indítunk.
- Az akciókba bevonjuk a sajtót, a médiát is, és maximálisan felhasználjuk az internet adta lehetőségeket.

Ha összefogunk és erősek leszünk, áttörhetjük az elutasítás, a lekezelés, a semmibe vevés, a hülyének nézés falait. Hát így is lehet!

A képviselői visszahívhatóságról

Valamikor réges-régen, a reformkorban, a vármegyék korában, a megyei nemesi közgyűlés küldötteket választott a pozsonyi országgyűlésbe. Ellátták őket pontos követutasításokkal. Az volt a dolguk, hogy ezen utasítások alapján képviseljék megyéjük érdekeit. Munkájukról levelekben kellett folyamatosan számot adniuk, és postafordultával újabb utasításokkal látták el őket. Ha a követek nem jól képviselték a megyét, azonnal visszarendelték őket és újakat választottak helyettük.

    Figyeljük csak meg:

• Nem voltak 4 évente választások. Ha egy követ bevált, akár egész életében szolgálhatta a közösségét. Ha egy követ alkalmatlanná vált, azonnal félreállították.

• Mivel nem voltak választások, a követeknek nem volt saját programjuk. Nem tettek délibábos választási ígéreteket sem. Egyetlen dolguk volt: híven követni az utasításokat, elvégezni azt, amiért odaküldték őket.

    Mi 21. századi utódok, alsóvárosi polgárok, hogyan tudnánk tanulni saját népünk múltjából, hogyan tudnánk megőrizni belőle az önkormányzati választásokra azokat a tapasztalatokat, ami jó, ami hasznos, ami célravezető?

• Ne várjunk arra, hogy magukat okosnak tartó képviselőjelöltek helyettünk mondják meg, mi lenne a jó Alsóvárosnak. Fordítva: mi mondjuk meg azt, hogy mit szeretne elérni Alsóváros az elkövetkező 4 évben, és ennek képviseletére keressük meg a megfelelő embert.

• A megválasztott képviselőt tartsuk szoros gyeplő alatt. Folyamatosan számoljon be arról, hogy mit tesz Alsóvárosért a torony alatt, és folyamatosan kérje ki a választók véleményét. Ma, az Internet korában ez már nem lehet probléma: a hagyományos fogadóórákon és lakossági fórumokon túl, vezethet internetes naplót (Twitter), írhat blogot, fenntarthat levelezőlistát, vagy Facebook közösségeket, küldhet akár hetente hírlevelet munkájáról, SMS-ben értesítheti választóit a sürgős ügyekről.

• Ha pedig a munkáját nem végzi a választók teljes megelégedésre, akkor bizony gyorsan vissza kell hívni, és új embert kell küldeni helyette a városházára. A törvények jelenleg nem írják elő kötelezően a képviselői visszahívhatóságot. De annak semmi akadálya sincs, hogy önként, bármelyik jelölt a törvényeknél szigorúbb feltételeket vállaljon magára.

És vannak, akik meg is teszik ezt. Pillanatnyilag egyedül a Jobbik jelöltjei azok, akik eskü alatt vállalják, hogyha a választópolgárok elégedetlenek lennének munkájukkal, akkor azonnal visszaadják megbízatásukat választóik kezébe. Ez a visszahívhatósági garancia. Érdemes erre odafigyelni, mert ez egy teljesen új elem a mai magyar politikában!

    Egyben szeretnének ezzel jó példát mutatni más pártoknak is, hogyan lehet még jobban, még odaadóbban szolgálni a választópolgárokat. Hátha egyszer ők is mernek majd többet vállalni, mint a törvényi minimum.

    A visszahívhatósági garancia a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy jobbikos képviselőnek folyamatosan kapcsolatot kell tartania a választókkal, az ő érdekeiket kell szolgálnia a városházán, munkáját mindenki számára átláthatóan kell végeznie, és megalkuvásnak, korrupciónak még az árnyéka sem vetülhet rá. Különben a választók azonnal érvényesítik a garanciát és menthetetlenül visszahívják őt képviselői megbízatásából. Vége tehát a felelőtlen ígéreteknek, a választók becsapásának, a ködösítésnek, a mutyizásnak. Hát így is lehet!

Dózsa levágott feje

Talán kevesen tudják, hogy Dózsa György élete és halála hogyan kapcsolódik Alsóvároshoz. Pedig érdemes rászánni pár mondatnyi figyelmet!

    Makfalvi Dózsa György, erdélyi székely lófő családból származott, és korán kitűnt vitézségével. Több törökellenes hadjáratban vett részt, szolgált Nándorfehérvár őrségénél. Országos hírre akkor tett szert, mikor párviadalban legyőzte a szendrei lovas szpáhik vezérét, epeirosi Alit. A király, II. Ulászló kétszeres zsoldot és aranyláncot adományozott neki, lovagrendjébe emelte, falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen.

Bakócz Tamás esztergomi érsek 1514-ben őt bízta meg a keresztes hadsereg felállításával és vezetésével. Május közepére az országban mintegy 40.000 fős paraszti had gyűlt össze. Az érsek utóbb lefújta a keresztes hadjáratot, az összegyűlt sereg pedig a nemesek ellen fordult. Dózsa több csatában is győzedelmeskedett, végül Temesvárnál legyőzte őt Szapolyi János erdélyi vajda. Kivégezték, felnégyelték.

    No itt válik érdekessé Alsóváros szerepe. A feljegyzések szerint Dózsa György levágott fejét elküldték Szegedre, Pálfy Balázs szegedi főbírónak, aki apja korai halála után Dózsa örökbefogadója volt (a Pálfy család több kiemelkedő tisztségviselőt, polgármestert adott a városnak, emléküket épp Alsóvároson őrzi a Pálfy utca). Úgy tudni, a főbíró Piros nevű lánya a fejét a ferencesek alsóvárosi templomának cintermében temette el. A fejnek a temető áttelepítésével ugyan nyoma veszett, ám a Móra Ferenc Múzeumban 1775-ös évszámmal állítólag ma is őriznek egy vaskeresz-tet, mellyel később megjelölték Dózsa sírját. Felirata: "Sírhelye egy névtelennek"

Juhász Gyula „Dózsa feje” című 1919-es versében így emlékezik meg az eseményről: (http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191902.htm#39)

Fehér gyolcsban, setét éjben
- Ezerötszáz tizennégyben -
A kakas épp harmadszor szólt,
Dózsa feje Szegeden volt.

Pálfi bíró fölemelte,
Hajnal előtt sírba tette,
Lenn a sírban, némán, mélyen,
Alszik a fej vaksötétben

Pálfi bíró Piros lánya
Hófehér lőn nemsokára,
Mint viola rózsa mellett,
Hervad ő is Dózsa mellett...

A Mistral együttes 2006-ban zenésítette meg a verset (http://www.youtube.com/watch?v=RV3cWAYS7VI)

Bár a fej további sorsa ismeretlen, az esemény mégis szerves része Alsóváros törté-nelmének. Talán érdemes lenne időről-időre megemlékezni róla, esetleg egy emléktáblát, emlékhelyet állítani tiszteletére, oktatni az iskolákban, hogy ne vesszen el az idők homályában.

A Gyálai Holt-Tisza megmentése

Egyszer régen, a folyószabályozások korában, pontosan 1885-ben Szeged alatt átvágták a Tiszát. Ezzel létrejött szeretett folyónk legnagyobb holtága, mely a Gyálai Holt-Tisza nevet kapta. Mérete impozáns: 18,7 km hosszú, 4,8 millió köbméterm vizet foglal magába. És gyönyörű, már ahol az.

    Látogassunk csak el például a Röszke melletti szakaszára. Igazi szabadidő paradicsom! A víz kristálytiszta, a partja rendezett. Van csónakkikötő, horgászstég, természetvédelmi tanösvény, nádfedeles halászkunyhóval és információs táblákkal. És ellenpontként látogassunk el a Klebelsberg-telepi szakaszához. A part közelébe se lehet menni a nádastól, a víz orrfacsaró bűzt áraszt, néha barnás, néha vöröses színben játszik.

Ma már csak bűzölgő mocsár.

    Pedig nem volt ez így mindig. A gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör, a lakosok anyagi támogatásával és kétkezi munkájával, 1932-ben strandot létesített a partján. Kabinok sora, stégek, a kisgyermekeknek biztonságot nyújtó kosárfürdő a smaragzöld tiszta vízen, csónakkikötő, büfé, tornaeszközök, teke- és turulpálya épült. A partfürdő kedvelt szórakozóhellyé vált, ahová a Belvárosból is sokan kijártak, még úszásoktatást is szerveztek.

A partfürdő régen.

Azután jött a kommunizmus. A város belevezette minden szennyvizét, és rothadó szennyvíziszap lerakóvá változtatta. A strand végül 1967-ben bezárt.

    És nem történik semmi sem a holtág megmentéséért, rehabilitációjáért? Dehogynem! Az aktuális környezetvédelmi miniszter, az országgyűlési és önkormányzati képviselő mindig eljön, lakossági fórumot tart, megállapítja, hogy ez így nem mehet tovább, megígéri, hogy tesz valamit, majd elmegy, és nem jön vissza. Születtek már tudományos munkák is az ügyben, pl. ilyen címmel: „A Gyálai Holt-Tisza egy részének vizicsiga faunája”. Ez nyilván roppant fontos dolog, de végre meg kellene oldani a problémát. Ki kell kotorni a medret!

    Ki a károkozó, ki a felelős? Ha a város évtizedeken át belevezette a mocskát, akkor úgy illik, hogy most vigye is el onnan. Hogy ehhez külső segítséget kér, esetleg a kormánytól vagy az Uniótól? Ez persze szíve joga. De tegye már meg végre! Ha meg lehetett csinálni a Holt-Maros rehabilitálását, miért ne lehetne a Holt-Tiszáét is? Emberek, ne hagyjuk magunkat!

Délikert városrész – a pártpolitika újabb áldozata?

Délikert városrész. Sokáig furcsán ízlelgettük ezt az új fogalmat. Tudtuk, hogy van Szentmihály, Kecskés-telep, Klebelsberg-telep és Gyálarét, no meg sok-sok kiskert, amit egyre inkább belaknak az emberek. Különálló kis közösségek, amelyek szépen lassan összenőttek Szegeddel. Igaz ugyan, hogy sok tekintetben közös a történetük, hasonló a helyzetük és egyforma problémákkal találják szembe magukat. De így együtt mit lehet kezdeni velük?

    Azután lassan megszoktuk. A civilek már egy évtizede dolgoznak keményen azért, hogy a közös földrajzi fekvés, a közös érdekek és problémák mentén összekovácsolják ezt a négy településrészt egy közösséggé. És alapvetően nem is eredménytelenül. Megalakultak a közös csoportok, egyesületek, kikerültek a szép településjelző táblák, szaporodtak és tartalommal töltődtek a közös rendezvények. Örültek a lakosok, sűrűn bólogatott az önkormányzati képviselő, támogatóan mosolyogtak a városháza tornya alól. Eddig. Mert ennek most úgy néz ki véget vetett a közösségromboló pártpolitikai érdek.

    Először is jött a szavazófülkék tavaszi forradalma, a parancsra kifüggesztett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, melyben fehéren feketén ott áll, hogy „a magyarok végre megvalósíthatják saját céljaikat”. Nos az már most látszik, hogy a szegedi fideszes politikusok magukat talpig magyarnak tekintik. Mert bizony nem udvariaskodtak sokáig, hanem céljaik megvalósításához egy tollvonással szétverték a Délikert városrészt.

    Történt ugyanis, hogy drasztikusan lecsökkentették az egyéni önkormányzati képviselői helyek számát, Szegeden például 25-ről 20-ra. Az önkormányzat jegyzője, akinek már nagy tapasztalata van ilyen téren, meg is rajzolta az új körzethatárokat, ügyelve a törvény szellemére, hogy lehetőleg arányos legyen az elosztás és kövese a történelmi, földrajzi sajátosságokat. Ezt felterjesztette a megyei jegyzőnek, aki láss csodát, fogott egy tiszta papírt és rajzolt valami teljesen mást. Nem politikai nyomásra, á, dehogy! Nem volt ott senki sem a szobájában, aki fogta remegő ceruzáját á, dehogy! Egyszerűen, csak mert szeret rajzolgatni. ahogy az a képen is jól látszik. Azt mondta a szegediek javaslata nem volt arányos. Igaz az övé sem az, de ez már mindegy.

Az új 3. szegedi választókörzet

     Tehát fogta Délikertet, s mert úri kedve úgy hozta, keresztben kettévágta. Szentmihályt és Kecskés-telepet Móravároshoz csapta, Gyálát és Klebelsberget meg Alsóvároshoz. Nem bajlódott azzal, hogy az ott élők mit gondolnak minderről, hogy ezzel szétszakította a hosszú évek alatt kialakult kapcsolatokat.

    Így állunk hát most. Volt Délikert városrész, nincs Délikert városrész. Ennyi. Lassan mondom, hogy mindenki megértse: Nemzeti … Együttműködés … Nyilatkozata. Gondoljátok meg proletárok!


***

Az önkormányzati választásokról és a körzethatárok módosításáról ajánlom Török Gábor elemzését, illetve az Index.hu egyik  cikkét.

Semmibe vezető utak

Sokszor megyek be Gyálarétről a városba kerékpárral. Sokakkal együtt én is örültem, amikor 2008-ban elkezdett épülni a vasúti átjárónál a kerékpárút. Azután gyorsan csalódtam: több száz millió forintból pár száz méter boldogság, ráadásul az itt lakók, és az utat használók érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával.

    Vajon ki lehetett az, aki képes volt úgy megtervezni a kerékpárutat, hogy a vége a semmibe vezessen? Az ember gurul lefelé a lejtőn azután hirtelen vége mindennek, csak a robogó autók sora. Fékezések, cikázás a kocsik között. A Horgosi útnál ráadásul három irányból is folyamatosan jönnek a kocsik egy furán kiöblösödő kereszteződésben. Sokszor egymás között sem tudják eltalálni kinek is van elsőbbsége! És akkor most még a nyakukba kapják a kerékpárosokat.

  
    Ráadásul nem is arról van szó, hogy ezt nem lehetett előre látni. A szegedi biciklisek még a tervek véglegesítése előtt többször is felhívták a figyelmet a lehetséges veszélyekre. Ennek ellenére épült meg az átkelő a jelenlegi formában.

    Ne értsetek félre, nem azzal van a baj, ha épül valami. Ami engem zavar az az, hogy egy kis odafigyeléssel és több alázattal, olyan dolgok jöhetnének létre, amely valóban az emberek érdekeit szolgálják. Miért gondolja például egy városvezető, egy helyi önkormányzati képviselő, hogy jobban tudja mire van szüksége a helyi bicikliseknek mint az aki naponta ingázik a telepek és a belváros között? Miért nem lehet bevonni a civileket a döntéshozatalba? Miért nem hallgatjuk meg a helyi közösségeket?

    Szerintem például a szegedi biciklisek sokkal jobban tudják, hogy mire van szükségük, mint a városházán bárki. Miért nem kérdezzük meg őket mielőtt több száz millió forint közpénzt költünk el? Közösen talán valóban értéket tudnánk teremteni!
     Vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, fogjunk össze, járjunk a dolgok végére, tegyük rendbe a dolgokat, tegyük élhetőbbé Alsóvárost!