Semmibe vezető utak

Sokszor megyek be Gyálarétről a városba kerékpárral. Sokakkal együtt én is örültem, amikor 2008-ban elkezdett épülni a vasúti átjárónál a kerékpárút. Azután gyorsan csalódtam: több száz millió forintból pár száz méter boldogság, ráadásul az itt lakók, és az utat használók érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával.

    Vajon ki lehetett az, aki képes volt úgy megtervezni a kerékpárutat, hogy a vége a semmibe vezessen? Az ember gurul lefelé a lejtőn azután hirtelen vége mindennek, csak a robogó autók sora. Fékezések, cikázás a kocsik között. A Horgosi útnál ráadásul három irányból is folyamatosan jönnek a kocsik egy furán kiöblösödő kereszteződésben. Sokszor egymás között sem tudják eltalálni kinek is van elsőbbsége! És akkor most még a nyakukba kapják a kerékpárosokat.

  
    Ráadásul nem is arról van szó, hogy ezt nem lehetett előre látni. A szegedi biciklisek még a tervek véglegesítése előtt többször is felhívták a figyelmet a lehetséges veszélyekre. Ennek ellenére épült meg az átkelő a jelenlegi formában.

    Ne értsetek félre, nem azzal van a baj, ha épül valami. Ami engem zavar az az, hogy egy kis odafigyeléssel és több alázattal, olyan dolgok jöhetnének létre, amely valóban az emberek érdekeit szolgálják. Miért gondolja például egy városvezető, egy helyi önkormányzati képviselő, hogy jobban tudja mire van szüksége a helyi bicikliseknek mint az aki naponta ingázik a telepek és a belváros között? Miért nem lehet bevonni a civileket a döntéshozatalba? Miért nem hallgatjuk meg a helyi közösségeket?

    Szerintem például a szegedi biciklisek sokkal jobban tudják, hogy mire van szükségük, mint a városházán bárki. Miért nem kérdezzük meg őket mielőtt több száz millió forint közpénzt költünk el? Közösen talán valóban értéket tudnánk teremteni!
     Vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, fogjunk össze, járjunk a dolgok végére, tegyük rendbe a dolgokat, tegyük élhetőbbé Alsóvárost!