Mindannyian ismerjük, talán használjuk is ezt a fogalmat, de ritkán gondolunk bele, hogy ez bizony városunk történetének egy méltatlanul elfeledett része, mely a Boszorkány-sziget révén ráadásul Alsóvároshoz kötődik.
A Boszorkány-sziget (pontosabban félsziget) a nevét a magyar történelem legnagyobb és a legutolsó halálos ítélettel, máglyahalállal végződő boszorkányüldözéséről kapta. 1728. július 23-án 7 nőt és 6 férfit boszorkányság vádjával itt égettek el elevenen 3 máglyán. A megégetettek között volt a 82 éves Rózsa Dániel is – Szeged akkori leggazdagabb embere, aki a város egykori főbírája és parlamenti képviselője volt –, és az őt boszorkány-sággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is.
A szegedi boszorkányüldözések kiváltó oka a súlyos aszály, illetve a korábbi években pusztító árvíz és éhínség volt. A szegediek ugyanis mindezeket a katasztrófákat a boszorká-nyok művének tulajdonították.
Ezek a kegyetlenül megkínzott és halálba küldött nők és férfiak bizony megérdemelnék, hogy méltóképpen emlékezzünk meg róluk. Fogjunk össze hát, és együttes erővel hozzuk vissza a köztudatba emléküket.
Javaslom, hogy:
- készítsünk egy kis ismeretterjesztő kiadványt róluk
- állítsunk össze egy kis vándorkiállítást, melyet a múzeumokban, könyvtárakban, művelő-
dési házakban, iskolákban körbejáratva népszerűsíthetnénk
- állítsunk tiszteletükre egy emlékművet a Boszorkány-szigeten
Bővebben itt olvashatunk szomorú történetükről:
- Juhász Renáta szakdolgozata (http://boszorkanyper.atw.hu/)
- Aba Iván: A szegedi boszorkányok
- Reizner János: Szeged története (http://www.bibl.u-szeged.hu/reizner/01/1338.htm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése